A kórokozó, amellyel szemben valóban indokolt az antibiotikum

Az elmúlt egy-másfél évben szokatlanul nagy számban jelentkeztek olyan betegek, akiknél Streptococcus pyogenes baktérium által okozott fertőzést állapítottunk meg.

Azt eddig is tudtuk, hogy olyan fertőző betegségről van szó, amely egy-egy közösségben, bizonyos időközönként halmozottan jelentkezik, főként a téli-kora tavaszi időszakban. Az azonban csak most vált nyilvánvalóvá, hogy az idei nyár nem szabott gátat a terjedésnek, gyakorlatilag folyamatos problémával állunk szemben, és a korábban ismert betegségkép is némileg átalakult.

Hogy a fertőzést meggyógyítsuk, és megállítsuk a járványszerű terjedést, egyetlen, azonban igen hatékony fegyver van a kezünkben, ez pedig a megfelelő dózisban és megfelelő ideig adott antibiotikum. Egyéb esetekben inkább kerüljük az antibiotikum felírását, ezeknél a fertőzéseknél nem kétséges, szedni kell!

De miééért?

Nos azért, mert a Streptococcus pyogenes (vagy másképp A csoportú Streptococcus) olyan baktérium, amely emberben többféle betegséget képes okozni, leginkább a felületes fertőzések, közönséges torokgyulladás, mandulagyulladás, skarlát, ótvar ismertek. Szerencsére csak ritkán, de kialakulhat ún. invazív fertőzés is: toxikus shock szindróma, reumás láz, reumás szívbetegség, nekrotizáló fasciitis (szövetelhalással járó gyulladás), vesegyulladás. Nem kérdéses, ezek a szövődmények megelőzendők!

A Streptococcus pyogenes okozta torokgyulladás heveny torok- és nyelési fájdalommal, lázzal jár, a torok vérbő, a mandulák és a nyaki nyirokcsomók duzzadtak, a szájpadon vérbő pontocskák láthatóak. Érdemes megemlíteni, hogy klasszikus, „tüszős” mandulagyulladást az elmúlt évben csak 1-2 esetben láttunk. Bőven volt viszont heveny savós középfülgyulladás, gennyes arcüreggyulladás.

A gyulladásos váladékból a legtöbb esetben mintát vettünk, és laboratóriumi tenyésztéssel azonosíttattuk a kórokozót. Bár a legveszélyeztetettebbek az óvodáskorúak, a fertőzést sok nagyobb testvér, illetve szülő is elkapta, és – nem kis meglepetésére – átélte élete első komolyabb középfülgyulladását is akár. A legtöbb gondot számunkra azok, a korábban nem megfelelően kezelt esetek okozták, akiknél újult erővel támadt a kórokozó.

A baktérium terjedési útjai: bőr kontaktus, cseppfertőzés, fertőzött tárgyak, étel, porrészecskék, ondó. Érdekesség, hogy nem minden esetben okoz betegséget a baktérium megtelepedése: becslések szerint az egészséges felnőttekben 5% alatti, a gyermekekben 2-17% a tünetmentes Streptococcus pyogenes hordozó populáció aránya. A szájgarat, genitáliák, végbél nyálkahártyáján, vagy a bőrön éldegélhet a baktérium.

Streptococcus pyogenes fertőzést megelőző oltás még nincsen. A vakcinakutatóknak nehéz dolguk van, hiszen egy – a virulenciáját rendkívül dinamikusan változtató - organizmussal állnak szemben. Feladatunk tehát, csökkenteni a transzmisszió esélyét és védeni azokat, akik az invazív fertőzésre fogékonyak lehetnek. A gyógyulás az esetek zömében egyszerű penicillinszármazékkal lehetséges, azt azonban magas dózisban, és legalább 10 napig szükséges szedniük a betegeknek. Penicillin allergiások, vagy visszaesők kezelése más antibiotikumot, esetleg kombinált kezelést igényel. Nagyon fontos tudni, hogy hiába lesz tünetmentes valaki néhány nap antibiotikum kezelés hatására, nem szabad 3-5 nap után abbahagyni a gyógyszerszedést, mert szinte törvényszerű a fertőzés kiújulása a mélyben még megbúvó, túlélő baktériumok miatt.