A betegekkel vagy a kis betegek szüleivel való találkozás, a betegség és a terápia megbeszélése kapcsán meglehetősen gyakran szembesülök korábbi téves információk okozta félreértésekkel. Ebből azután könnyen alakulhat ki hibás betegápolási gyakorlat, a gyógyulást inkább hátráltató ténykedés. A félreértések származhatnak a múltban gyökerező, de mára már meghaladottnak tekintendő tévhitekből,  illetve az interneten rendelkezésre álló, megszámlálhatatlan mennyiségű friss információból. Csakhogy a neten mindennek a cáfolata, a negatív lenyomata is megtalálható, így nincsen könnyű helyzetben, aki a weboldalakon kutatva reméli megtalálni a "tuti" gyógymódot.

A fül fájdalma nem mindig jelent fülbetegséget. Gyakori a környező szövetek bántalmának fülbe sugárzó hatása.

A külső fül és középfül gyulladás egyformán fájdalmas betegségek, de egészen más gyógymódot kívánnak. A helyileg alkalmazott melegítés sok esetben állapotromlást okoz hallójárat, azaz külső fül gyulladás esetén.
Lázas betegnek sem szabad melegíteni a fájós fülét.

A hallójáratba dugott fültisztító pálcika sérülést, és ezen keresztül gyulladást provokálhat, sőt, a kifelé kívánkozó törmeléket, váladékot visszatömítheti.

Rossz hír a természetes gyógymódok híveinek, hogy mind a fülgyertyázásnak, mind a kövirózsa csepp használatának lehet káros következménye.

Számos esetben tapasztalom, hogy fülgyertyázás hatására viaszréteg rakódik le a dobhártya külső rétegében. A betegek meg is szoktak hökkenni, amikor a fülükbe nézve megmondom, hogy előzőleg gyertyát használtak. Nem nyomoztam tovább, hogy ez a rossz technikának vagy a rossz terméknek köszönhető: fül-orr-gégészként nem látom kivételes, hasznos, „csodatévő” tulajdonságát a fülgyertyának. A dobhártyára tapadt viasz, amely csak hetek alatt hámlik le onnan, gátolja a dobhártya finom rezgő mozgását, valamint elfedi azt a valós képet, amit egy vizsgálatnál a fülésznek látnia kellene, és ez – szerencsétlen esetben – maszkolja a valós betegséget.

Pont ugyanez a helyzet a szűretlen kövirózsa cseppel: beszáradt, zöld trutymó fedi a gyulladt képleteket, nehezítve ezzel a gyors diagnózist. Mondjuk, a kövirózsa csepp maradékát legalább ki lehet öblíteni a hallójáratból vízzel, bár ennek a fájós fülűek nem nagyon szoktak örülni… A gyertyaviaszt csak kiolvasztani lehetne onnan, ez pedig már az inkvizíció határát súrolja, úgyhogy senkinek nem ajánlott.

A fülgyertya egyetlen használható jó tulajdonsága az, hogy száraz, meleg ingert ad a fülnek. Erre azonban  káros hatások nélkül is alkalmas az infralámpa, a zselés, vagy a meggymagos, felmelegíthető párna.

Jó hír, hogy mind gyári készítményként, mind patikai keverékként előállítva, remek fülcseppek vannak forgalomban. Alapos fülészeti vizsgálat, esetleg egyidejű váladéktenyésztés nyomán nem vaktában, hanem célzottan lehet jó szert találni a bajra.

Az is sokszor elhangzó kérdés, hogy mi a fülcseppentés helyes gyakorlata. A cseppentés előtt legjobb - az üveget a markunkban tartva - testhőmérsékletűre melegíteni a gyógyszert, és felrázni se felejtsük el! Az ábrán látható pozícióban, felnőtt, és 3 évesnél idősebb gyermek esetében a fülkagylót kissé hátra és felfelé húzva, kisgyermeknél hátra és lefelé húzva, kiegyenesíthető a hallójárat. Így akadály nélkül lehet a kívánt számú cseppet bejuttatni a fülbe. Párszor nyomogassuk rá a kis kiálló porcredőt a hallójáratnyílásra, majd helyezzünk kis vattagombócot a fülkagylóba. 3-4 perc után fel lehet egyenesedni, ekkorra már jó eséllyel mélyre gurult a csepp.