Ez az a cikk, amit nem tudok úgy kezdeni, hogy „már az ókori görögök is…”, mert  a legújabbkori németek, dánok, franciák stb. sem ismerik azt az elmés technikát, amit Magyarországon vezettünk be a náthában és arcüreggyulladásban szenvedő betegek otthoni kezelésére.

Cikkemben elmondom,  miért hajmeresztő, amit külföldön állomásozó kisgyermekes honfitársaink mesélnek a kinti véleményekről, mely szerint az orrszívó porszívó egy teljesen ismeretlen harci eszköz, ennél fogva csakis ártalmas lehet. Tisztelet a kivételnek, meg sem nézik, ki sem próbálják, mégis így formálnak határozott álláspontot. Elvétve még, sajnos, itthon is néhány szakmabéli agytekervényeinek a mélyéről előkerülnek a magvas gondolatok, hogy tudniillik „az orrszívás tönkreteszi az orrnyálkahártyát”, „minél többet szívjuk az orrváladékot, annál több termelődik”, „véletlenül kiszívjuk az agyállomány egy részét”, „a gyermek lelke sérülni fog, ha erőszakkal kiszívjuk az orrát”.
Ezek szó szerinti idézetek!

Kidurranni készül a fejünk a náthától. Józan ésszel – ha még a „kalapkúra” után marad – mit teszünk ilyenkor?

Legszívesebben letekernénk a nyakunkról, és tekernénk helyére egy másikat… Ha ez nem megy, akkor maradunk az orrfújásnál, akár naponta ötvenszer , százszor is, ameddig csak fújni tudjuk, mert jól eső érzés megszabadulni az orrváladéktól. Ha nem fújjuk ki az orrunkat, rosszabbul vagyunk, lassabban és jó eséllyel szövődményekkel  gyógyulunk. Ezt ugyebár senki sem kérdőjelezi meg. Miért lenne ez másképpen egy kisgyermeknél?

Mi történik orrfújás közben? A saját izomerőnk segítségével – a jobbak zárt szájjal – erőltetett kilégzés közben létrehozunk egy erőteljes, belülről kifelé irányuló légáramlást az orrüregben. Ez az áramlás magával sodorja az orrváladékot is, ami a zsebkendőben landol.

Mi történik orrszívás közben? Az orrnyíláshoz illesztünk egy csővel ellátott szívó alkalmatos-ságot, és ezzel az alkalmatossággal létrehozunk egy erőteljes, belülről kifelé irányuló légáramlást az orrüregben, miközben a cső vége nem ér hozzá az orrnyálkahártyához. Ez az áramlás magával sodorja az orrváladékot is, ami az alkalmatosságban landol.

Alapelvét tekintve van különbség a kétféle orrtisztítási eljárás között?  Elárulom: nincsen.
Létezik olyan tényező, ami orrszívás közben „tönkreteszi az orrnyálkahártyát”, orrfújáskor meg éppenséggel nem árt? Elárulom:  nem létezik.

Lássuk, mi a helyzet a „minél inkább…, annál inkább” …véleménnyel!
Heveny allergiás vagy vírusos náthában orrszívás nélkül is folyamatos lehet a híg, bőséges, vízszerű orrfolyás. Ennek megfelelően gyakran is kell orrot szívni, és az alapbetegséghez illő orrsprayt használni kiegészítésképpen. Amikor sűrű az orrváladék, akkor az orrszívás kezdetén kiszívható az orrüregben elől, majd tovább fokozatosan a hátrébb levő váladék. Ha elkezdjük a szívás irányát kicsit változtatni, lehet, hogy előkerül rejtett zugokban megbújó váladék is. Egyszerű náthánál ezen a ponton abba lehet hagyni a gyermeken elkövetett „szelíd erőszakot”, és szükség esetén, bizonyos idő elteltével megismételni a procedúrát.  Abban az esetben, ha az arcüregek, esetleg a többi (mert van még bőven) melléküreg  is érintett, innen hihetetlenül bőséges és sűrű váladék ürül bizonyos időközönként az orrüregbe, orrgaratba. Főként akkor tud ürülni, ha előle „eltakarítjuk” orrszívóval az orrüregben felhalmozódott, besűrűsödött váladékot. Ez néz ki úgy, mintha újabb váladék termelődne időközben. Pedig valójában nem ez történik, a látszat csal. A melléküregi váladék talál szabad utat magának. Ez az a váladék, amit még porszívós orrszívóval sem tudunk teljesen eltávolítani, annyira eldugott helyen van, és annyira nagy mennyiségű lehet. Azt is elárulom, hogy – a szintén indokolatlanul ostorozott – Proetz kezeléssel ez a váladék mégis eltávolítható.

Az agyállomány védelmében is szólnék. Milyen erős az a porszívó, ami – mellesleg az összes orrüregi képlet és nyálkahyártya, erek, stb. helyén hagyásával (mert, ugye, ezeket sem találjuk meg a kis tartályban) – egyenesen az agyállományt határoló csontokat és burkot áttépve, kiszakítja agyunk egy részét, ami kibújik az orrüregen keresztül,  a vadul tomboló orrszívó porszívóba??  Horrorfilm jelenetnek biztos kiváló, de a valóságtól – hála az égnek – nagyon távol áll. Előfordulhat, hogy az orrszívás közben orrvérzés indul. Ennek csak ritkán oka maga az orrszívás, sokkal inkább a gyulladástól  sérülékenyebb nyálkahártya hajlamos vérezni, de lehet szárító hatása egyes orrcseppeknek is. Az ilyen típusú orrvérzés hamar csillapodik spontán is, és nem eredményez számottevő vérveszteséget.

Befejezésképpen néhány személyes gondolat az orrszívástól sérülő gyermeklélekről. Nincsen kimutatásom arról, hogy hány nagyobbacska vagy kamasz gyermek tett már azért szemrehányást szüleinek, mert kiskorában - erőszak árán - kellemetlenségeket kellett elviselnie a gyógyulás érdekében. Oltások, kúpok, hűtőfürdő, rossz ízű gyógyszerek stb. mind-mind kerülendő lenne? Az aggódók megnyugodhatnak: a szülővé váló gyermek ugyanúgy fog eljárni, ahogy szülei tették. Jól emlékszik rá, mert nem volt buta akkoriban, (csak kicsi :-)), hogy a kellemetlenségek átélése után jobban lett. Pláne így fog tenni, ha szépen el is magyarázták neki, hogy mi miért történik. Saját gyermekeimen kívül sok-sok szépen gyógyuló lurkó pozitív visszajelzéséből győződhettem meg arról, hogy pár percnyi - számos esetben önként vállalt - „szenvedés” megéri.