A túlhallás tünetei, okai, valós és vélt kezelési módjai

Gyógypedagógusoktól, logopédusoktól kapott szakvélemények nyomán manapság sokakat foglalkoztat a „túlhallás” jelensége.
Bár személyes meggyőződésem szerint e diagnózist az indokoltnál gyakrabban állítják fel, az Amerikai Beszéd-Hallás-Nyelv Társaság (ASHA) kiváló összefoglalója hasznos segítség a téma
megértéséhez.

A túlhallás (hyperacusis) egy ritka hallási rendellenesség, amely során a túlhallók a normál erősségű hangokat elviselhetetlenül hangosnak érzékelik.

Túlhallás

A túlhallástól szenvedő emberek számára akár a normális, környezetünkben fellelhető zajok is túl erősek lehetnek. A túlhallás nem feltétlenül csak az erős intenzitású hangoktól való kényelmetlenség érzete. A túlérzékeny személyek akár a kocsik motorját, az edények csörömpölését, papírok zörgését, vagy hangos beszélgetést is érezhetnek olyan kellemetlennek, hogy inkább elkerülik az ilyen zajjal járó szituációkat.

Orcsepp

„…a kábítószerkérdésnek Magyarországon sokkal kisebb a jelentősége, mint amekkorát ebből a politika és a sajtó csinál. A számadatok is azt mutatják, hogy 20 ezer drogfüggő van. Na, de van 60 ezer nyugtatószerfüggő, 25 ezer orrcseppfüggő, 100 ezer hashajtófüggő, 150 ezer játékszenvedélyes és 800 ezer alkoholista."

Autentikus forrásból,  Zacher Gábortól, a „Mindennapi függőségeink” című előadásból származnak az előbbi mondatok, és – nem alábecsülve a többi függőség problémáját – ezúttal a tisztes létszámú orrcseppfüggő csapattal szeretnék foglalkozni. Magam is megdöbbentem, hogy milyen sokan vannak, igaz, gyakorlatilag mindennapos panasz a fül-orr-gégészeti rendelésen az orrcsepp túlhasználat, és az abból eredő  tartós orrdugulás.

Írásom célja, hogy lehetőleg senki ne gyarapítsa a 25 ezres tábort, és, hogy rendet tegyünk a „mit szabad, és mit nem” kérdésében.

FülvizsgálatA betegekkel vagy a kis betegek szüleivel való találkozás, a betegség és a terápia megbeszélése kapcsán meglehetősen gyakran szembesülök korábbi téves információk okozta félreértésekkel. Ebből azután könnyen alakulhat ki hibás betegápolási gyakorlat, a gyógyulást inkább hátráltató ténykedés. A félreértések származhatnak a múltban gyökerező, de mára már meghaladottnak tekintendő tévhitekből,  illetve az interneten rendelkezésre álló, megszámlálhatatlan mennyiségű friss információból. Csakhogy a neten mindennek a cáfolata, a negatív lenyomata is megtalálható, így nincsen könnyű helyzetben, aki a weboldalakon kutatva reméli megtalálni a "tuti" gyógymódot.

A fül fájdalma nem mindig jelent fülbetegséget. Gyakori a környező szövetek bántalmának fülbe sugárzó hatása.

A külső fül és középfül gyulladás egyformán fájdalmas betegségek, de egészen más gyógymódot kívánnak. A helyileg alkalmazott melegítés sok esetben állapotromlást okoz hallójárat, azaz külső fül gyulladás esetén.
Lázas betegnek sem szabad melegíteni a fájós fülét.

Orrszívás

Ez az a cikk, amit nem tudok úgy kezdeni, hogy „már az ókori görögök is…”, mert  a legújabbkori németek, dánok, franciák stb. sem ismerik azt az elmés technikát, amit Magyarországon vezettünk be a náthában és arcüreggyulladásban szenvedő betegek otthoni kezelésére.

Cikkemben elmondom,  miért hajmeresztő, amit külföldön állomásozó kisgyermekes honfitársaink mesélnek a kinti véleményekről, mely szerint az orrszívó porszívó egy teljesen ismeretlen harci eszköz, ennél fogva csakis ártalmas lehet. Tisztelet a kivételnek, meg sem nézik, ki sem próbálják, mégis így formálnak határozott álláspontot. Elvétve még, sajnos, itthon is néhány szakmabéli agytekervényeinek a mélyéről előkerülnek a magvas gondolatok, hogy tudniillik „az orrszívás tönkreteszi az orrnyálkahártyát”, „minél többet szívjuk az orrváladékot, annál több termelődik”, „véletlenül kiszívjuk az agyállomány egy részét”, „a gyermek lelke sérülni fog, ha erőszakkal kiszívjuk az orrát”.
Ezek szó szerinti idézetek!